Már 2800 évvel ezelőtt is füveztek az emberek, minden eddiginél régebbi bizonyítékot találtak

Egy közel 2800 éves szibériai sírhely feltárása során találták meg a kutatók az eddigi legrégebbi közvetlen bizonyítékot arra, hogy az emberek tudatmódosító szerként fogyasztották a kannabiszt. A régészek több mint 1400 kannabiszmagot, valamint olyan emberi hajmaradványokat fedeztek fel, amelyekben a növény pszichoaktív hatóanyagainak nyomait is sikerült kimutatni.

A felfedezés az oroszországi Tuvai Köztársaság területén, Dél-Szibériában történt, egy ősi szkíta temetkezési helyen, az Uyuk-völgyben. A mintegy 140 méter átmérőjű monumentális sírhalom az időszámításunk előtti 8. század elejéről származik, és a szkíta társadalom magas rangú tagjainak végső nyughelyéül szolgált. A szkíták elsősorban lovas harcosként és kiváló aranyművesként voltak ismertek, akik az eurázsiai sztyeppék hatalmas területein éltek.

A kutatók több mint 1400 kannabiszmagot találtak a sírban, amelyek korát radiokarbonos vizsgálatokkal sikerült meghatározni. A magok önmagukban még nem bizonyítanák, hogy a növényt bódító hatása miatt használták, hiszen a kenderből már az ókorban is készítettek olajat és rostokat. A döntő bizonyítékot az emberi maradványok vizsgálata szolgáltatta.

A sírkamrában több ember hajfonatát is megtalálták, amelyek kémiai elemzése során THC-re, vagyis a kannabisz legfontosabb pszichoaktív hatóanyagára utaló nyomokat, valamint kannabinolt is azonosítottak. Ez arra utal, hogy az eltemetett emberek életük során valóban fogyasztottak kannabiszt annak tudatmódosító hatása miatt. A kutatók szerint valószínűleg belélegezték a növény füstjét, bár a hajmintákból önmagukban nem lehet egyértelműen megállapítani, pontosan hogyan juttatták a szervezetükbe a hatóanyagokat. Gino Caspari, a Berni Egyetem és a Max Planck Geoantropológiai Intézet régésze szerint a felfedezés különösen jelentős, mivel ritkán maradnak fenn olyan növényi és emberi maradványok, amelyek együttesen bizonyíthatják egy ősi tudatmódosító szer használatát.

A kutatók szerint a növény fontos szerepet játszhatott a szkíták temetkezési szertartásaiban. A sírhalom környékén több tucat ló feláldozására utaló maradványokat is találtak, és az emberi csontok alapján az sem zárható ki, hogy emberáldozatokra is sor került. A régészek szerint a temetkezési helyen végrehajtott szertartások a szkíta elit hatalmát és társadalmi státuszát is demonstrálhatták.

A felfedezés egy másik szempontból is rendkívüli, a kannabiszmagok olyan jó állapotban maradtak fenn, hogy a kutatók már megkezdték a bennük található DNS vizsgálatát. Amennyiben sikerül részletesen feltérképezni a genetikai állományukat, az új információkkal szolgálhat arról, hogyan terjedt el és miként háziasították az emberiség történetének egyik legrégebben használt kultúrnövényét.