„Már nem sietek sehova” – Day nem ül fel a hype vonatra

Forrás:

Ha egy közepesen gyenge poénnal akarnám felvezetni ezt az interjút, írhatnám, hogy hamarosan lesz új Day a nap alatt. Vagyis: kisebb, majd’ egyéves hatásszünetet követően új lemezzel jelentkezik a hórihorgas soproni rapper, akivel ezen apropóból beszélgettem zenéről, családról, na meg a gyerekkori szerelemről, a kosárlabdáról.

Kezdjük talán a legaktuálisabb, mindenkit érintő témával. Neked hogyan telt az elmúlt két-három hónapod, mennyire érintett meg a koronavírus-para?

Engem nagyon nem, sőt, örültem neki, hogy otthon lehet maradni. Antiszociális alkat lévén én annak örülök, ha nincs nagy pörgés, otthon vagyunk a családdal, van időnk egymásra, a zenélésre, ezekre már nagy szükségem volt. Egyedül az élő fellépések hiányoztak, amikor 40- 50 percre megőrülünk, és velünk együtt visszük a közönséget, ezek jó dolgok, de szerencsére lehet ezt még folytatni.

[vembed youtube=”90uGuvO0zWA” ]Már csak azért is megkerülhetetlen a kérdés, mert ebben, a sokak számára kínkeserves időszakban két klipet is forgattál. (Szó szerint kell érteni, hisz’ teljes egészében magadnak dobod össze a videóanyagokat.) Ez a karantén-termés, vagy egyszerűen így jött ki a lépés?

Kb. egy éve jelentkeztem friss anyaggal, nagyon érett már, hogy kiadjak valami újat. Nem volt tudatos, hogy egyszerre két klippel vágjak bele, de így jött ki a lépés, szükségem van az emberek visszajelzésére, a reakciókra. Éheztem már picit arra, hogy kapcsolatba léphessek a hallgatóimmal. Épp ezért nem vártam meg, míg az egyik klip lecseng és jön a másik, nagyjából egyszerre durrantottam mindkettőt, bár témában, illetve hangulatban ég és föld a két zene.

Elsőként a Kedves Kobe debütált, melyben a Los Angeles Lakers legendájáról, valamint egy fiatalon elhunyt barátodról emlékeztél meg. Miért vártál bő fél évet a publikálásával?

Nem szerettem volna felülni arra az elképesztő hype-vonatra, ami akkoriban ment. Nem lett volna Kobe emlékéhez sem méltó és számomra sem, ha a pillanatnyi megnövekedett érdeklődést használtam volna ki. Meg kellett várnom, amíg magamban is megérik a dal, mindenképp szerettem volna méltóképpen búcsúzni az egyik legnagyobbtól és ehhez időre volt szükségem. A halála után nagyon sok emlék, nosztalgia kapott el, rég éreztem ehhez hasonlót. Mindenképpen meg kellett említenem Petit, akivel együtt cseperedtünk fel, és ő tényleg imádta a Black Mamba játékát.

[vembed youtube=”s5EYEVDgmkg” ]Egykor a Soproni Tigrisek igazolt kosarasa voltál. Milyen szerepet játszik most a sport, a kosárlabda az életedben? Van-e például kedvenc csapatod, vagy játékosod?

Így van, jó is, hogy megemlítetted a Soproni Tigriseket, ők is látták a videót és felkértek egy Tigrisek induló elkészítésére, amit azonnal szívesen vállaltam. A kosárlabda örök szerelem marad, ma is rendszeresen figyelem az NBA-t, de a vírus ideje alatt ráfüggtem a retro csemegékre is. Jó visszanézni a klasszik meccseket. Kisfiamnak adom át azt a tüzet és szenvedélyt, ami engem anno a pályán vitt előre, reméljük, egy király Spurs-ös center/magasbedobó válik belőle (nevet).

Nocsak, nyomja keményen?

Persze, ilyen mozgékony gyereket szerintem még nem láttál eddig. Mindent nyomat: kosár, foci, bicikli, roller, gördeszka, aztán majd kiderül, miben lesz a legjobb.

Forrás:

Na és a zene? Érdekli őket?

Levi imádja Lmen Pralát (nevet). Kívülről fújja a Dubai című tracket például.

A Hesz Ádám közreműködésével készült Hullócsillag nagyot megy YouTube-on, felkapott is volt napokig. Te miben látod a track sikerét?

Annak a dalnak minden másodpercét imádjuk, már a készítés során libabőr kerülgetett mindannyiunkat (Hesz Ádám, Bandezan és jómagam). Nálam minden sikeres dal mögött az áll, hogy sikerül kikapcsolnom a külvilágot, sikerül megtalálnom a belső hangokat, és így sikerül alkotnom valami olyasmit, amit bármikor szívesen hallgatok vissza. Emellett meg kell említenem az Antemius Média munkáját, illetve CAP barátomét, aki a zene hangzásáért volt felelős. A Földalatti Mozgalomból Kenedi és Menfis játszotta a felnőtt srácok szerepét, a gyerek szereplőkkel pedig nagy szerencsém volt, tökéletesen alakították azt, amit én fejben elképzeltem. Köszi Nektek!

[vembed youtube=”CmHKdYf4QS0″ ]Ez a két vidi tulajdonképpen az új lemezed előfutárának is tekinthető. Pár napja jelentetted be ugyanis a cumót. Milyen elgondolásokkal kezdtél bele a munkálatokba, illetve, hogy áll a projekt per pillanat?

Régebben sokkal aktívabb voltam, kb. évente jött egy új lemez. Most már megfontoltabb vagyok, hagyom érni a dolgokat, adok időt magamnak, már nem sietek sehova. Nem akarok megfelelni senkinek, nem akarom követni a trendeket, csak örömzene az egész. Nem a színpadra írom a dalokat, nem a rádióba készül, nem célzok meg vele semmilyen réteget. Úgy érzem, hogy a magánéletemben is minden úgy alakult, hogy ennek a lemeznek most jött el az ideje, minden klappol. Jól állunk, kb. 10 zene fixen megvan, és majdnem minden nap jön valami új inspiráció, amit még rá kell tennem, ki kell dolgoznom, így tuti, hogy a hallgatók egy komplett lemezt kapnak majd.

Előreláthatólag mikor jöhet majd ki? És, ami engem különösen érdekel, lesz rajta Day beat egyáltalán? Kicsit-nagyon háttérbe szorult a produceri munka nálad az utóbbi időben, pedig anno még a tengerentúlra is eljutott néhány általad írt alapzene.

El kell, hogy szomorítsalak, ennek az ideje még nem jött el, már rég letettem az mpd-t, töröltem a vst-ket, próbálok egyszerre csak egy dologra fókuszálni, a többit szerencsére intézik helyettem, ellátnak jobbnál jobb zenékkel, intézik a hangzást, nekem „csak” rappelnem kell. Szeretnék még visszatérni a produceri munkákhoz, de ebben az élethelyzetben, amiben jelenleg vagyok, egyszerűen ez már nem fér bele, így szelektálnom kellett.

[vembed youtube=”7VLd0Xjh43o” ]Két kisgyermeked van. Hogyan tudod megoldani, hogy a család, valamint a munka mellett a zenélésre is maradjon elég időd? Már ha megtudod egyáltalán…

Úgy látom, hogy sokaknál ez egy vízválasztó, akik aktívan tolták és bejön a család szitu, idővel leteszik a mikrofont. Iszonyat kitartásra van szükség, szorgalomra és akaratra, hogy tovább tudd vinni a szenvedélyedet akkor is, amikor levegőt venni is alig van időd. Szerencsére ez bennem megvan, mindig is megvolt, különben most nem beszélgetnénk itt és nem ismerné senki a nevemet. Szóval megoldom.

Mi a helyzet Antallal? Lesz még közösködés a jövőben?

Persze, Antallal nem csak zeneileg vagyunk összekötve, de emberileg is. Rengeteg dolgon mentünk már keresztül együtt, visszük, cipeljük egymást, ha kell. Most ő van hasonló életszakaszban, mint amiben én voltam x évvel ezelőtt. Most neki kell megtalálnia, kitapasztalnia azt az utat, amibe belefér a munka, a család, illetve a zene. Természetesen a lemezemre azért jön ő is.

Végezetül áruld el, milyen zenéket hallgatsz mostanában. Van esetleg itthon olyan arc az „újak” közül, akire szerinted feltétlen érdemes odafigyelni, netán olyan, aki esetleg kiborít?

Ki tudnék borulni jó pár olyan embertől, akinek semmi köze ehhez a stílushoz, csak éppen jött meglovagolni az aktuális trendeket. Nincs meg az alázat, a vágy arra, hogy alkossunk valami igazán faszát, gyakoroljunk addig, amíg értékké válik az, amit kiadunk a kezünkből a netre. Az évek alatt szépen megváltozott minden körülöttünk, csak mi maradtunk a múltban, de ez így van jól. Nem hallgatok túl sok újat, még mindig van a klasszik albumokból jó pár lemaradásom. Természetesen én is hozok újat, de ezt technikában, ritmikában, szövegvilágban kell érteni, mindig van hova fejlődni, de nem követem az éppen divatos vonalat, ami éppen „fut”, majd két „hét” múlva lecseng. Próbálok maradandó zenéket alkotni, amik átívelnek korszakokat, generációkat, stílusokat, trendeket. Hatalmas dolog számomra, hogy sok hallgatóm velem együtt nőtt fel és a mai napig megmaradt aktív hallgatónak, ezek a nagy dolgok szerintem.

Kövessétek Day-t Facebookon, erre.