Még négy ízelítő az európai hiphop szcénából

Forrás:

Mint múltkor láthattuk, az amerikai hiphop kultúrája – hol hamarabb, hol később – Európa minden zeg-zugában önálló formát öltött, így végigtekinthettünk mind közül a legnagyobbra, azaz a franciákra, az anyanyelvükre csak később váltó svédekre, és a kicsit megkésve, de napjainkra a helyi dallamokban kulcsfontosságúvá vált lengyelre és szlovákra. Folytatódjon tehát szemezgetésünk a nélkülözhetetlen német, a kicsi, ellenben népszerő norvég, a Dope D.O.D. által világhírűvé tett holland, – és hogy ne csak germán tengereken hajózzunk, – belekóstolunk a mediterrán térség olasz csizmájába.

Német

Az angolok és franciák után határozottan a legkiterjedtebb európai hiphoprégió ez a vonal. Német nyelvterületen a legnagyobb, nyugati szomszédjukkal ellentétben, – néhány próbálkozás után mint a Rapper’s Delightot „megnémetesítő”, kellemetlen Rapper’s Deutch, – csak az 1980-as évek végén alakultak az első komolyabb hatást elérő hiphopcsapatok, melyek közül a két legjelentősebb egyike a bátran Public Enemy szintű politikus rapből merítő Advanced Chemistry. Ennek a csoportosulásnak a bevándorló hátterű tagjai hasonlóan komoly témákat taglaltak szövegeikben például a Fremd im eigenen Land számukon, ahol német útlevelüket lobogtatva járják körbe a németség kérdéskörét. A Németország területén állomásozó számos amerikai katona is nagy hatást gyakorolt a zene népszerűsítésében – ti. Schoolboy Q és J. Cole is ezért nyugat-német születésű. Az említett vonulatnak az „ellenáramlata” a stuttgarti Die Fantastischen Vier lett, akik 1992-es listadöntögető Die da?! slágerükkel végleg lebontották a német anyanyelvi rap falait, és sokáig tömegeknek szóló, könnyed, humoros, játékos rímeket alkottak, tartalomban távolról sem másolva az Atlanti-Óceán túlpartján forradalmi hangulatot teremtő gangsta rapper kortársaikat.  Első ránézésre a germán Animal Cannibals-nek is tarthatjuk őket, hisz egyrészt „amerikamentesen” közelítették meg a rapzenét, másrészt hozzájuk hasonlóan ma sem vonultak vissza a nótagyártástól.

Az 1990-es évek közepére az eladott raplemezek 30%-a hazai volt, és az MTV megjelenésével, valamint a népesség 5%-át kitevő török bevándorlók révén a kultúra tovább növekedett, olyannyira, hogy utóbbit sokan a német hiphop külön alműfajaként tartják számon. Azonban mindkét taglalt vonalnak születtek követői a későbbiekben, az előbbi, játékosabb, pop rapes vonal például Cro által él.

[vembed youtube=”WGclLoxZz18″ ]A skála politikai végén pedig a félig török származású aacheni Kool Savas, és a részben tunéziai bonni Bushido, akit egyenesen a „német gangsta rap keresztapájának” tartanak sötét, utcai hangzásával, illetve ugyanezeket a szociális jellegű lépteket követte Sido, Kollegah vagy épp Megaloh. A 2000-es évek közepétől tűnt fel a gengszter vonal hamburgi 187 Strassenbande formációja is, ami ún. supergroup révén egyéni karriereket folytató rapperek sok tízmilliós nézettséget hozó egyvelege, akik közül a legsikeresebb szólópályát a nagyhírű amerikai hiphopcsatornán, a WorldStarHipHopon is feltűnt, nem épp törvényes magaviseletéről ismert Gzuz, és Bonez MC tudhatja maga mögött. Szintén hardcore a Budapesten klippet forgató Veysel, amint a Hősök terén robogóznak, vagy Dardan és Luciano.

De akad jó pár trap előadó mint a berlini, Quavoval is közreműködött Ufo361, a karizmatikus Mortel, de az egykor két részre szakadt fővárosban székelő Live From Earth kollektívában is érdekes újhullámos arcokat találni mint az osztrák Yung Hurn, a német ASAP Rockyval, Young Krillin–nel, illetve Naruval. Ugyanez a kiadó segítette a sikeres horvát-bosnyák származású újoncot, Rint is, ellenben ha a Joey Badass-hez hasonlatosan egyszerre old és new school előadóra lennénk kíváncsiak, kihagyhatatlan KWAM.E.

[vembed youtube=”3BxqYIlBeT4″ ]Norvég

A világ legdemokratikusabb és egyik leggazdagabb országában is megvetette lábát a hiphop, nem meglepő módon hasonló történeti fejlődéssel, mint a szomszédos Svédországban. Kicsit később itt is, mint a franciáknál, de az 1990-es évek végére beindult az anyanyelvi hiphop. Azonban az 5 milliós lakosú skandináv állam angolul rímelő tagjai is elengedhetetlenek. Mi több, szó szerint mindenki által ismertek, hisz ki ne hallotta volna még az oslói MadCon legnagyobb és már-már utópisztikusan fülbemászó, vidám Begginjét, a lehető legpoposabb Don’t Worryt, vagy a táncraperdítő Keep My Coolt. Mindemellett a vikingeknél nyert tehetségkutatót a norvég nyelvvel pörgő vérbeli rapper, Arif is, ha igazán szociális töltetű északi sorokra vágysz ott a Gatas Parlament vagy a Karpe Diem duójának pár száma, ha norvég Eminemre, akkor Mads Veslelia, a szimpla tartalomért, de ragadós trap beatekért pedig Unge Ferrarit érdemes felkeresni. És ez csak pár a fél magyarországnyi királyság számtalan hiphopperéből.

[vembed youtube=”XmJc_k-l0pY” ]Holland

Ha holland hiphop, akkor kérdés nélkül korunk Onyxa, a kihagyhatatlanul beteg és hardcore Dope D.O.D. Viszont bőven van még rapválaszték a németalföldi 17 milliós piacon. Az első sikeres alkotás a holland rapek közül is nem meglepő módon egy angol nyelvű játékos alkotás, az 1986-os Holiday Rap, az egyslágeres MC Miker G& DJ Sven keze által, és az első anyanyelvi számot sokan magukénak tartják, az egyik legfontosabb ilyen csapat a kezdetben N.W.A. számokat lefordító Osdorp Posse 1992-es debütálásukkal, amikor tájt már megindultak a helyi rendezésű zenés-táncos hiphoptalálkozók és -versenyek. Ezután sorra jelentek meg a rapet reggae-vel és rockkal vegyítő csapatok, de újabb fontos lépést a tisztán rapper Extince jelentette például Spraakwater slágerével, aki az Osdorp Posse hardcore vonalával ellentétben egy lágyabb, funky hangulatot vitt, két fő stílusra osztva a kis ország rapszcénáját. A 2000-es évekre kibontakozott a két irányzat közt fekvő Spookrijders triója is, akik akik a afrikai-holland polgár szemszögét taglalták nagy sikerrel, vagy a hasonlóan népszerű Opgezwolle duója, és Ali B. De nem hagyhatjuk ki Cilvaringz nevét sem, akit egy amszterdami koncert során fedezett fel Ol’ Dirty Bastard és Method Man a Wu-Tangből, 99-ben a csapat kiadójához szerződött és ezzel az első nem amerikai közreműködőjük lett, a titokzatos Once Upon a Time in Shaolin-nak is ő volt a producere. Napjainkhoz elérve olyanokkal találkozhatunk mint a duplaplatinumos meme rapper Lil Kleine erős hip house zenei hatásokkal, a dancehall felé kacsingató Josylvio, a hardcore Boef, az old school érzetű Kempi, és a grime-osabb, trapesebb suriname-i származású Sevn Alias.

[vembed youtube=”7qB2RdB2b6I” ]Olasz

Az olasz rapszíntér ugyancsak nem kicsi. Korán kialakult itt is a keményebb déli és a könnyedebb északi hiphop, mely a két országrész szakadékszerű gazdasági és kulturális különbségei fényében könnyen értelmezhető. Az 1980-as évektől a korábbi punk mozgalom tartalmi örökségéből merítve, és erős baloldali fennhanggal például az első talján rapsztár Jovanotti révén, aki Jovanotti for President lemezét 1988-ban jelentette meg, de azóta jóval énekesebb és poposabb irányba ment el. Az 1990-es évektől rímelt az East Coast inspirálta alternatív hiphop jeles csapata, a játékos Articolo 31, akik azóta is az egyik legsikeresebb zenei csoportosulás a mediterrán csizmán. A 2000-es években bukkant fel a máig is aktív Fabri Fibra, a G-Unitból merítő Club Dogo, a beszédes nevű, Dr. Dre beateket idéző Noyz Narcos és az alternatív rock-rapet kreáló Caparezza. Újabban a pálmát olyanok viszik mint az energetikus és agresszív MezzoSangue, a sokakat megmozgató trapper, Guè Pequeno, a fiatal egyiptomi-olasz énekes-rapper Mahmood, a magát szerényen „trap királyának” tartó Sfera Ebbasta, a nagyon pop, kicsit rap Fedez, vagy az egyik legnagyobb és legminőségibb újhullámos, a 25 éves tunéziai-olasz Ghali.

[vembed youtube=”z3UCQj8EFGk” ]