Meglepően részletgazdag lett a Migos dokumentumfilmje a hiphop ékszermániájáról

A hiphop ékszermániáját kutatja az a négyrészes dokumentumfilm, ami a napokban került fel YouTube-ra, és a vezető producerek közt a Migos triót is megtaláljuk. Az „Ice Cold: The Untold Story of Jewelry ” elnevezésű doku lehetne akár egy órányi anyag arról is, hogy random rapperek mutogatják a legnagyobb és legtöbb pénzért vett láncaikat, de szerencsére ennél sokkal többet kapunk.

Az „Ice Cold” rögtön az első epizódban elkezd utánajárni, hogy pontosan mi volt a genezise hiphop megszállott ékszerfanatizmusának. A kezdetek kezdetén a gettók korai királyait, a dílereket másolták a rapperek stílusban, innen jött a nagy aranylánc, aranyóra, hatalmas gyűrűk divatja. Amerika rasszista múltja miatt a generációs vagyont felhalmozni nem tudó fekete közösség így kompenzált, mikor meg akarta mutatni, hogy nézzétek, sikeres lettem. Az országra jellemző vadkapitalizmus eleve arra sarkallja az amerikaikat, hogy költsenek, költsenek, és még többet költsenek, majd a tárgyaikat közszemlére tegyék, hogy az irigység másokat is nagy költekezésekbe verjen, de a gettókban saját példaképeket kellett találniuk nehéz körülményekben élő fiataloknak. Nekik maradtak a már-már parodisztikusan nagyzoló stricik, majd később az utcai dílerek, mint követendő hősök, hisz ők voltak a „fekete siker” megtestesítői a gettóban. A hiphop ’80-as években elindult ékszerviselési trendje 10 év alatt el is érte a tetőpontját a ’90-es évek legelején, méghozzá Slick Rick-kel, aki ezen a ponton jobb esetben igazi afrikai uralkodókra, rosszabb esetben egy kapzsi királyra hasonlított, valami Disney rajzfilmből.

A túlzó ékszerviselés kéz a kézben járt a mainstream, és mondjuk ki, a fehérek megvetésével. A rappereknek úton útfélen magyarázkodniuk kellett, hogy miért viselnek ennyi aranyat és gyémántot a testükön, miközben egy női színésznő sem lett kipécézve, mikor díjátadókon hatalmas gyémántnyakláncokban jelentek meg a vörös szőnyegen. Az évek múlásával aztán egyenesen a hiphop kultúra elválaszthatatlan részévé vált az ékszerviselés, melynek rengeteg ága kialakult.

Egyrészről ott voltak az olyan kiadók, mint a Death Row Records, melynek az agresszív aurája a label logójával ellátott nyakláncaikat is belengte. Ha kötődtél valamilyen formában a kiadóhoz, és Death Row Recordsos nyakláncod volt, amit aztán egy rossz környéken behúztak tőled, az bosszúért kiáltott, és ha nem voltál képes visszaszerezni, az egyet jelentett azzal, hogy punci vagy, és ideje inkább popzenét hallgatnod, mert a gengszter rap nem neked való. Hasonlóan fontos szerepet töltött be a kiadók körében a Roc-A-Fella Records nyaklánca, mely inkább az exkluzivitásra ment rá. Egyrészről megkapták a kiadó előadói, de jutott belőle divatmodelleknek, és még Robert De Nironak is, arról pedig gondoskodtak, hogy egyetlen ékszerész se gyártson civileknek Roc-A-Fella logós nyakláncot. Ez a trend máig tart, Gucci Mane 1017 Records nyakláncokat ajándékoz az előadóinak, a Migos zenéit is kiadó Quality Control Music pedig szintén a beavatás részéve teszi az ékszer átnyújtását a frissen leigazolt rappereknek.

A doku ezen a ponton ráeszmélt, hogy milyen érdekes, hogy habár ékszerekről beszélünk, kizárólag férfiakról volt eddig szó, így elhelyeztek egy rövid szegmenst, ahol a City Girls két tagja elemzi, hogy a lányoknak ott a szexualitásuk és a testük, amit felhasználhatnák a színpadon, de ha férfi rapper vagy, akkor muszáj villantani valamit, pláne mivel a rajongók is a show részének tekintik a fényes láncokat. „Érdekes, ahogy mostanában egyre több női előadó magabiztos a saját szexualitásában, úgy náluk is előtérbe kerültek a vastagabb láncok” – mondja Imani Perry egyetemi professzor a filmben, miközben Cardi B-ről és Megan Thee Stallionról vágnak be képeket.

Persze nem mindenki áll be a sorba, és kapunk egy kis betekintést a „másik” oldalból is, megszólalnak az alternatív hiphop csapat, a De La Soul tagjai, akik gyémántok helyett fából készült ékszereket hordtak a ’90-es években, mivel úgy érezték, nem lenne autentikus a részükről a drága ékszerekkel villogás. Hasonlóan gondolkodik Talib Kweli is, aki személyesen pénzszórásnak tartja az ékszerhordást, de ettől még sosem támadná azokat, akik gyémántokkal szórják tele a nyakukat, hisz tudja, hogy ez a szcéna sajátja. Lil Yachty pedig a dokumentumfilm készítése közben jött rá, hogy kicsit túl „giccses” ez az egész dolog, és inkább másba fekteti a pénzét a jövőben. Ezt amúgy jól is teszi, mivel az egyedi ékszerek semmit sem érnek a használtpiacon, egy drága Patek óra évtizedek elteltével is minimum tartja az árát, de egy milliókért vásárolt, Spongyabobos gyémántékszert maximum beolvasztani lehet, mivel senkinek sem kell majd az eredeti tulajdonosán kívül. Ezt azért a rapperek is tudják, és sokan inkább művészeti alkotásként tekintenek egyedi ékszereikre, nem a nyugdíjbavonulásuk kulcsát látják benne.

Az „Ice Cold” legszebb tulajdonsága, hogy gyönyörűen bemutatja, a hiphop miként tette magáévá az ékszerek hordását, legyen szó Slick Rick gigantikus láncairól, vagy Pharrell rágugumisan színes darabjairól. Rituálé lett abból, hogy egy rapper ékszerre költi az első rendes fizetését, mivel trófeaként gondol rá, később pedig nosztalgiával a szívében nézegethet öreg korában. Eközben vannak, akik külön művészeti ágat csináltak abból, hogy különleges és egyedi darabokat készítenek maguknak, amit aztán a sztár-perszónájuk részévé tesznek.

A luxusmárkák egy ideig küzdöttek a számukra giccsesnek és túlzónak tartott hiphop ékszer trend ellen, kitakartatták a logóikat a klipekben, egy ponton pedig egyes óramárkák feladták a sárga arany óráik gyártását, mivel a hiphop közösségben mindenki azt hordta. Egyszerűen nem akarták, hogy az urbánus közeggel azonosítsák őket. A 2010-es évekre viszont a hiphop egyenlő lett a mainstream kultúrával, így jutottunk el oda, hogy 2018-ban a Tiffany & Co kampányában már A$AP Ferg tűnt fel Elle Fanning színésznő mellett.

Az Ice Cold: The Untold Story of Jewelry már nézhető a Migos YouTube csatornáján.