Most már a Földön is vannak varázslók – Doctor Strange kritika

Doctor Strange, az arrogáns szupersebész karrierje félbetörik, amikor egy balesetben megsérülnek a kezei: a nyugati orvoslás kudarca után Keleten keres gyógyírt, és Nepálban rátalál egy titokzatos helyre, ahol mágusokat képeznek. Itt kezdődik az igazi kaland, ahol Strange előtt egy teljesen új világ tárul fel, annak minden veszélyével és bonyodalmával együtt – hamarosan rájön, hogy nem csak a gyógyulása a tét.

A sztori elég egyszerű, könnyen követhető, persze sokkal bonyolultabbat nem is nagyon bírna el egy olyan film, ahol ennyire hangsúlyos a látvány. Megéri 3D-ben nézni, mert szédületes effektekkel operál. A karakterek felépítésénél jól bevált sablonokhoz nyúltak: az arrogáns sebész, aki mágustanoncként is ugyanolyan arrogáns és áthágja a szabályokat, a bölcs tanító, aki sosem fedi fel a teljes igazságot, a sötét oldalra állt mester, aki a halhatatlanságot keresi, a segítőik, és egy nem emberi főgonosz, aki egy másik univerzumból fenyeget a Föld elpusztításával. A párhuzamosan létező univerzumok koncepciója nem új, már a Thor-filmek is felvezették. Talán emiatt a sablonosság miatt egyik karaktert sem tudtam igazán a szívembe zárni, bár Mads Mikkelsen gonosza és Benedict Cumberbatch mágustanonca is jól eltalált szereposztás volt, ennél kiemelkedőbb alakításban is láthattuk már őket.

A Doctor Strange tehát pont azt nyújtja, amit a legtöbb jól sikerült Marvel film: humor, akció, és lenyűgöző látvány – egy kis mágiával fűszerezve. Aki az élet nagy kérdésein akar merengeni, úgysem erre fog beülni, aki viszont egy szórakoztató fantasy-mozira vágyik, annak tökéletes.

PS: a végén két plusz jelenet is van, ami elővetíti a következő filmeket, úgyhogy senki ne álljon fel az első bejátszás után!