Ráfüggve a pornóra és a játékokra – eltűntek a férfiak?

Egyre magasabb a nők aránya az egyetemi szakokon a férfiakhoz képest, többen szereznek diplomát, sikeresebbek a munkában és a sportban: de mit csinálnak addig a férfiak? – teszi fel a kérdést a hírhedt börtönkísérlet atyja, Philip Zimbardo, és szerzőtársa, Nikita D. Coulombe.

Mi a baj a fiatal férfiakkal?

Merthogy a könyvben felsorolt statisztikai adatok szerint baj van. Egyre több fiatal férfi igyekszik hátráltatni a felnőtté válást és az egyetem befejezését: a munkakeresésben, tanulásban és kapcsolatokban őket ért kudarcok elől inkább az online világba menekülnek. “Ha az anyjuk nem vinné be a szobájukba a kaját, éhenhalnának” – fogalmazott Zimbardo. A párkapcsolatokat pornóval helyettesítik, a valós sikereket a videojátékokban elért eredményekkel váltják ki.

A könyv részletesen átveszi az emögött álló okokat – talán kicsit túl részletesen is. Zimbardo nagy vállalkozásba fogott: megírt egy közel 500 oldalas könyvet a fiatal férfiak problémáinak áttekintéséről, ám a részletek között elveszik a lényeg, és a rengeteg statisztikai adat felsorolása kevésbé teszi élvezhetővé az olvasmányt nem pszichológusok számára. Zimbardo persze a kutatói hozzáállásból indult ki, így részéről teljesen érthető ez a megközelítés: pont olyan, mintha egy nagyon hosszú pszichológiai szakcikket írt volna, a kérdés csak az, hogy kinek. Mert a pornóra és videojátékra ráfüggött tinisrácok és pasik nem valószínű, hogy ezt végigolvassák. Az általános iskolai tanárok és szülők, akikre a felelősség nagy részét hárítja, szintúgy.

Megbuktak az iskolák

Zimbardo egy globális rendszerben vázolja fel azokat okokat, amelyek miatt egy fiatal férfi ma nehézségekkel küzdhet a felnőtté válásban. A problémák már egészen fiatal korban elkezdődnek, amikor a kisfiú bekerül az iskolába, és hiperaktivitással diagnosztizálják, mert unja a tanórákat. Érdekesebb órák helyett azonban gyógyszerekkel tömik, amelyeknek hosszabb távú gyógyszerfüggővé teszik őket, és folyamatos kudarcélményük lesz a tanulásban. Az iskolarendszer hibái aztán végigkísérik a srácokat egészen az egyetemig – már ha eljutnak addig – ahol szintén rosszabbul teljesítenek a lányoknál. Ez a válasz tehát arra, hogy hova tűntek a férfiak a felsőoktatási rendszerből.

A pornó és a videojáték hálójában

A párkapcsolatokban vallott kudarcokért Zimbardo szerint egyrészt az online-pornó, másrészt a videojátékok felelősek. A sok pornó közvetlen kapcsolatban áll az erekciós zavarral, másrészt pedig könnyű menekülési útvonalat kínál a valós kapcsolatok elől. Ha a pornó helyettesíti a felvilágosítást, a fiúk fejében nagyon nem reális kép alakul ki a szexualitásról, és az első valós találkozásnál eléggé meg fognak lepődni, ha a teljesítményük és partnerük viselkedése nem felel meg a képernyőn látottaknak. Ez pedig kudarcélményt okoz, ami az önbizalmat csökkenti, és el is veszi a kedvüket a későbbi próbálkozástól. A videojátékok világába való menekülés szintén nem segít a társas készségek épülésében: ha a kritikus időszakot, a serdülőkort, a szobája zárkózva, videojátékokkal tölti egy fiú, nem fejlődnek ki azok a a fontos készségei, amelyekkel később kapcsolatot, párkapcsolatot építhet. Persze önmagában egyik sem rossz, a túlzásba vitt használat, függőség az, ami a problémákat okozza, ez pedig akkor alakul ki nagy valószínűséggel, ha a fiúk nem tudnak megbirkózni a való élet kihívásaival. Ebben pedig a családok felbomlása és az apamodell eltűnése is szerepet játszik: a fiúk így máshol próbálják meg megtalálni az identitásukat, például bandák vagy videojátékok felé fordulnak.

Megoldások

A könyv utolsó részében a megoldásokról van szó, melyek között szerepel az iskolarendszer reformja. Azt a hároméves gyereket, aki tablettel rohangál és játszik egész nap, érthetően nem fogja lekötni egy hagyományos tanóra – érdekesebb, interaktív előadásokra van szükség, olyan tevékenységekre és módszerekre, ahol a fiúk sikerélményekkel gazdagodhatnak. A szülők részéről fontos, hogy legyenek közös családi programok, vacsorázzanak együtt, beszélgessenek a gyerekükkel, ne csak megkérdezzék, mi volt az iskolában, és a szokásos válaszra (semmi) annyiban hagyják a dolgot. Szintén lényeges az apákat támogatni abban, hogy bevonódjanak a nevelésbe, töltsenek minőségi időt a fiúkkal. A lányok – barátnők, nővérek – azzal tudnak segíteni, ha őszintén beszélgetnek a fiúkkal, megosztják velük a gondolkodásmódjukat, jutalmazzák azokat a viselkedésmintákat, melyek egy hosszú távú kapcsolatnál fontosak – például őszinteséget, megbízhatóságot. Végül pedig ott vannak a fiúk, akik valóban tehetnek is valamit saját magukért: nekik azt tanácsolja Zimbardo, hogy barátkozzanak lányokkal, mert tőlük elsajátíthatják a kommunikációs képességeket, valamint sportoljanak és vegyenek részt aktívan közösségi tevékenységekben, ahol sikereket élhetnek el és valós kapcsolatokat építhetnek.

Hol a pozitívum?

Az egészet olvasva, bár ott a rengeteg kutatási adat, valahogy mégis az volt a fejemben: ez így túl kerek, túl egyértelmű, túl leegyszerűsített. Nem vitás, hogy Zimbardo könyve egy hatalmas, egészbe foglalt adathalmaz, ám egy dolgot hiányoltam belőle: a pozitív szemléletet. Azokat a férfiakat, akik nem esnek ebbe a mintába, pedig ott a pornó, ott a videojáték, ott vannak az elvált szülők, és mégis sikeresek a munkában és a magánéletben. A negatívumokat kiemelő kutatási eredmények mellől hiányzottak a pozitívak, de ez már egy egészen más szemlélet, és itt észre kell venni a különbséget: ez a könyv nem siker-, hanem problémafókuszú, a gondok mélyebb feltárását és megértését célozza, ebben a küldetésében pedig kétségkívül sikeres.