Realisztik: Meg kell írni a saját legendáinkat úgy, ahogy mi látjuk jónak

Realisztik neve először márciusban, a Visz a Vibe című track mellett tűnt fel, ahol Schmrk-öt és Lunar-t megelőzve hozta a kimért sorait, majd a Köridőkkel folytatta saját maga megismertetését a közönséggel. A laza, cigifüstös mondanivaló sokszor mélyen üt, amihez a megtört dinamikájú, de erőteljes alapok is perfektül passzolnak – egyenes volt az út egy szélesebb közönséghez. Ennek adott felületet Beton.Hofi lemeze, ahova Realisztik két feat-tel járult hozzá, illetve állandó szereplőként van jelen a CITROMAIL GANG megalkotójának koncertjein, amivel tovább húzta a hype-kanócot első albumának robbanásához. A megjelenésre eddig kellett várni, Realisztik most néhány kérdésünkre válaszolva bontotta ki a képét első lemezéhez vezető útjáról.

OFF: Mikor kezdtél el rappelni? Mi volt az első meghatározó hip-hop élményed?

Kb. 12 éves lehettem, amikor a kosárcsapatunkba jött egy új srác aki rappelgetett. Mutatta az akkori kezdetleges cuccait és ez pont elég volt, hogy jöjjön egy gondolat, én is megpróbálok írni valamit. Azóta kisebb nagyobb szünetekkel mindig készültek demó szövegek valamelyik füzetem hátsó fertályára. Párhuzamosan elkezdett érdekelni több hip-hop related terület is, egész nyarakat lőttem el a skateparkokban, mindig szólt valami a fülemben, egyre mélyebb kötődést éreztem a zenével. Amikor az első OSG-re elengedtek anyámék, az volt a fordulópont, ott éreztem, hogy itt akarok maradni örökre, ebben az érában, ezekkel a flessekkel.

Miért épp most léptél fel a magyar hip-hop palettájára? Van oka, hogy pl. nem 5 évvel ezelőtt tetted ezt meg?

Az utóbbi 2-3 évben elkezdtem tudatosan megfigyelni önmagam, különböző helyzetekre hogyan reagálok. Erős bennem a perfekcionizmus, nehéz volt elengednem azt az attitűdöt, hogy amíg nem tökéletes egy hangzás vagy szöveg addig nincs drop. Óriási szerencsém volt, hogy Beton.Hofi Ádi által olyan arcokat ismertem meg az elmúlt 1 évben, akik motiváltak, új perspektívákat mutattak és felnyomták a termosztátot nálam. Tudod, van az a pont, amikor el kell dönteni, hogy elvagy a langyos vízben, vagy beleteszed magad és csinálod becsülettel.

Nagyon fontos mérföldköve volt ennek a történetnek még, hogy D.Koms barátommal megtaláltam a szinergiát, mert így az ötletek végre valósággá tudtak eszkalálódni.

Kiket tudnál felsorolni, akik leginkább definiálták a stílusod, technikád, hangzásod?

Nem tudom, hogy tudat alatt mennyire befolyásolták a hangzásomat, de ha nagyon vissza akarok menni, akkor itthon AKPH, Bom, NKS, Slow Village, Sör és Fű, akiket sokat hallgattam fiatalabb koromban. Utána jött egy váltás, egyre több külföldit hallgattam Lil Wayne A$AP Rocky, Mac Miller, Drake, Wiz Khalifa, Migos, 187 Strassenbande. Az utóbbi időben nem kifejezetten előadókat követek, inkább flesseket, feelingeket, viszont akik nem tudnak hibázni Joyner Lucas, Travis, Tory Lanez, Post Malone, Pop Smoke (Rip).

Érződik egy lüktető trap-hullám jelenléte a hip-hopban, akiknek talán legnevesebb képviselői megtalálhatóak a lemezeden: Kapitány Máté, Lil Frakk, 6363, Beton.Hofi, Goulasch. Mit jelent számodra a hazai szcéna néhány legforróbb, már bizonyított nevével együtt dolgozni? Miként hatottak rád?  

Imádtam velük dolgozni, könnyen megtaláltuk a közös hangot mindenkivel, mert volt előélete minden közreműködésnek. Először úgy volt, hogy egy 4-5 számos EP-vel jövök a nyáron, de meggyőztek a srácok, hogy bővítsük ki egy albummá és csináljunk közös trekiket is. Mindenki komolyan vette a feladatot, átmentünk Komszihoz és a nulláról kitaláltuk közösen a moodot, a témát, a környezetet. Tanulságos volt látni, hogy kinek milyen workflow működik, az album utolsó pár számára már úgy éreztem, nekem is gyorsabban sikerül beleélni magam a szituációba. Ami nagyon pozitív volt még ezzel kapcsolatban, hogy mindenki elképesztő rugalmas volt: tudtuk tartani a határidőket, jópárszor elég volt egy session, hogy össze tudjuk rakni a törzset és már csak utómunkázni kelljen.

Mit jelent számodra a Moodswing? Először mint lemezre, megjelenésre gondolok.

Elsősorban büszke vagyok magamra és minden közreműködőre, aki hozzájárult az album elkészüléséhez. Ezzel az albummal le tudtam zárni egy olyan időszakot, ahol én is megtapasztaltam az érzelmi szélsőségek széles palettáját. Nem volt könnyű megtenni a beismeréseket, levonni a következtetéseket és változtatni az attitűdön. 

A lemezen rengeteg témát feszegetsz: konstans bizonytalanság, destruktív konokság, önrombolás;ugyanakkor ezt játszi lazasággal és egyszer élünk mentalitással tálalod. Ezen az ambivalens ábrázoláson már érezhető a címadó hangulatingadozás. Ennyire meghatározó eleme a mindennapjaidnak ez a jelenség vagy amikor kész lett a lemez és még mielőtt elnevezted volna, meghallgattad és ez volt az első dolog, ami az eszedbe jutott?

Az album egy pofonokkal szegélyezett útkeresésre fókuszál. Összetört üvegek mindenhol és mezítláb vagyunk, de nem jut eszedbe megállni, ha megvan a célpontod. Már az iskolában beléd nevelik, hogy az elkövetett hibáknak csak rossz következménye lehet, de arról egy huncut mondat sem szól, hogy hibák nélkül bekerülsz majd egy komfortos kis kenelbe, ahol le tudsz élni egy egész életet megbánva az elszalasztott lehetőségeket, szürkén, kiégve. Ha belegondolok gyorsan elrepült 27 év a fejem fölött és rengeteg energiát elvitt mások elvárásainak megfelelni. Meg kell írni a saját legendáinkat úgy, ahogy mi látjuk jónak.

A lemezen bár az alapok és szövegtémák kicsapongnak és váltakoznak, mégis érezni rajta a kohéziót, ami meghatározza az albumot – mintha határokat feszegetnél egy adott körön belül. Ez mennyire tudatos? Betudható a szárnypróbálgatásnak és várható, hogy merészebb hangzásvilágba is belekóstolsz?

Szeretem feszegetni a határokat, meg hajszolom a New Achievment Unlocked felugró ablakot és semmilyen skatulyába nem vagyok hajlandó bemászni senki kedvéért. Imádom azt a feelinget, amikor bemerészkedsz egy ismeretlen területre, az elején fura és néha cringe is, de ha visszatérsz még párszor, akkor bővül a mapod, mint az Age of Empiresben. 

Hogy érzed, merre jársz most a karrieredben?

 Az első checkpoint megvolt, éhes vagyok új tapasztalatokra és kihívásokra.

Van egy konkrét célod, aminek a Moodswing az első lépésnek tekinthető?

Mindenképpen hosszú távra tervezek a zenével, vannak ötleteim a további projektek kapcsán. Az album bizonyította, hogy munka mellett is tudok időt szakítani az alkotásra, ezzel kapcsolatban sokáig kétségeim voltak. A legfőbb célom, hogy inspiráljam a hallgatóimat arra, hogy merjenek komfortzónán kívül létezni,

Ha egy tracket mutathatnál valakinek, aki még nem hallott rólad, melyik számod kerülne lejátszásra?

McFly.

Realisztik albumját megtaláljátok a Spotify-n, élőben pedig december 28-án láthatjátok az Akváriumban a Slow Village falunapon!