Az NKS mesterhármast lő a zseniális albumok ligájában

Forrás:

A Nem Közölt Sáv 2006-ban csapta először arcon a magyar hip-hopot az ***** (Ötcsillag) albummal, ami kellően mocskos és underground stílusban virágoztatta ki azt a potenciált, ami a két MC-t már akkor is évek óta körüllengte. Potom hat évig éheztették a rajongókat, hogy aztán a szintén patent TDI-vel pirítsanak ha lehet még komolyabbat a hallgatók fülébe, ahol már dinamikusabb, lendületesebb alapokra köpik tele a mikrofont erősen szókimondó szövegeikkel. Úgy érzem, hogy NosChez és Zenki Mefisto a jó munkához idő kell elv szerint élnek, hiszen most hét évig vártak az újabb lemezzel, de sikerült az, ami nagyon ritka a hip-hop műfajban: három kiemelkedő albumot megjelentetni.

[vembed youtube=”l5N5qtI-X5U” ]A Mélyen a város felett lemezmegjelenése november 30-ra datálható és december 11-én kerültek fel a streaming szolgáltatókra, hogy a széles közönség is bömböltethesse a két szabadszájú rímhuszár 19 új számát. Szövegileg csak parányit változtak a srácok: Zenk többször veszi szellemesre a figurát, ölt fel egy parodisztikus szerepet, hogy egyes szám első személybe, kifordítva állhasson bele az emberekbe. Mefisto hangsúlyosabbnak érződik az albumon, amit Nosi szóló trackje (Budapesti véreres szemek) hoz valamelyest balanszba. Káromkodásokban, groteszk versszakokban, karikaturista sorokban nincs hiány és a refrének többször dúdolhatóak, fülbemászóak, a flowk gyakran dalolászósak és játékosak, amiket korábban ritkábban vállalt be az NKS – most viszont ezen a téren is tündökölnek. Cserébe most sem finomkodnak a szövegeikben: a Killvakerben brutál mód elküldenek minden magát eladott rappert, hogy nézzenek tükörbe, míg a Bedrop című indító számban olyan lehengerlő első lépéssel indítják az albumot, hogy nem árt megállni és szusszanni egyet. Olykor-olykor azért lazábbra és könnyedebbre veszik a hangulatot és punchline stílusban építenek versszakokat: a Vegyetek jót, ha tudtok című számban – ami kvázi a Dealerek Álma továbbgondolása – zseniális szójátékokkal és humoros, kábszeres utalásokkal teletolt sorokkal késztetik ki a hallgatókból a nevetést. Apropó szójátékok, a Multi filterben non plus ultrájára járatják a nemzetközi nagyvállalatok márkaneveinek kifacsarását, többszöri újrahallgatás után is fel lehet fedezni valami új brandet a sorok között elrejtve. A Magyarország és a Mint A Szfinx mintájára erre az albumra is pakoltak személyesebb és komolyabb hangvételű számokat, hiszen a Gondolj Majd Rám egy elköszönő ének az országhoz, amit egy-egy kivándorló magyar szemszögéből mesélnek, ezen felül pedig beszólnak az emberiségnek a Föld című számban, hogy ne csincsilla bundában lájkolják a discovery channelt, hanem legyenek halmozottan környezettudatosabbak.

[vembed youtube=”Gh5A5pryGA4″ ]Gyenge pontnak az Isten hozott nálam-ot említeném, ami megrekeszti a kezdeti dinamizmus és indokolatlanul vontatott, valamint nagy szívfájdalmam, hogy az összeálló álombrigád (DJ Kool Kasko alap, Bankos közreműködés) közös számában, a Hol volt hol nem voltban benne marad a potenciál, valahogy nem teljesedik ki a négyesben rejlő varázs. A vendégelőadókat egyébként remekül válogatták össze és Chris Cruzon kívül mindenki tökéletesen beleillik a képbe: Mikee Mykanic és Busa Pista maláta (és egyéb tudatmódosító szerek) iránti szeretete tükröződik a Naughty by 4sörön, Ketioz hozza a tőle megszokott ketyós szöveget a Cicahúson, Báró Maszkura keseredés éneklése szinkronban van a szomorkás Gondolj Majd Rámmal. A kreatív, ferde tükröt tartó – Uram bocsáss, de amolyan AK 26 Blöff stílusban megírt, de attól mérföldekkel szellemesebb és szórakoztatóbb – Gucci-ban Saiid brillírozik (bár nálam Zenki versszaka viszi a prímet), a Főnökben pedig Tirpa csillogtatja meg, hogy milyen sokféle módon szivatná meg és küldené el a halál nemiszervére hőn utált alkalmazóját. A lemez előszeleként is funcionáló, Budapesthez írt ódában, az Ide köt a véremben Zsola és DSP remekbe szabott rímekkel kontráz egymásra, így az újrajátszás garantált. A lemez felüdülésként hat a trap úttörésében, a két veterán egy percig sem szakít régi önmagával, ők régimódiak, mint a sörösüveg – ők ebben hisznek és ezt reprezentálják egy olyan közegben, amire az állandó változás és megújulás jellemző. Összességében néhány felejthető pillanatot ugyan hordoz magában az album, de egy általában NKS-re jól megszokott, de mégis enyhén felpimpelt, korhűbb atmoszférájú, szöveg- és hangzásvilágú, önmagát nem ismétlő koronggal, sokszor forró és lehengerlő, olykor mélyen a lélekbe és elmébe vágó albummal gazdagodtunk.

Grindrise
YouTube