Keresés

Számok, albumok, amiket még a saját előadójuk sem szeret

Galó Kristóf- 2018.11.03. 13:04
2627
Egy szám túltolása vagy egy drogokon elkészített lemez könnyen megutáltathatja azt a készítőjével.

Minden rapper életében van egy-egy saját track vagy akár egy egész album, amit ki nem állhat, mert vagy már unalomig játszották és neki is herótja van már tőle, vagy mert annyira elhamarkodott, droggal túlfűtött munka lett, hogy legszívesebben kitörölné a diszkográfiájából. Ugyanakkor a zeneipar– akárcsak az internet népe - nem felejt, amit egyszer már letett az asztalra azt nem lehet egy terítővel lefedni, így az utált számok/lemezek megmaradnak, a rapperek meg jobban teszik, ha inkább felvállaljak az igazi érzéseiket a projektjeikkel kapcsolatban. Összegyűjtöttünk néhány példát, azon lemezekből, számokból, amelyeket még a készítőjük sem szeret.

ScHoolboy Q –Hands On The Wheel

ScHoolboy Q az év embere lett az első nagykiadós albumával, másodikkal egy Ghostface Killah beütésű Groovy Tone-vá vált, legutóbb pedig kitolta a következő lemezének kiadását, jó barátja és kollégája, Mac Miller halála miatt. Korábban 2 független (TDE-nél kiadott) albummal jelentkezett, amiken már bőségesen megcsillogtatta a gengszter énjét és hogy milyen kreatívan tud rappelni akár ugyanarról a témáról is. A Hands On The Wheel egy pörgős, nyári érzést és buli hangulatot átadó, Kid Cudi leghíresebb számát (Pursuit of Happiness) mintázó track, amelyen még A$AP Rocky is szerepel – Q-nak 2014-ig, debütáló albumáig ez volt a leghíresebb száma. Egy interjúban viszont elárulta, hogy mivel mindig ezzel zárta a fellépéseit, ráadásul a rádióban is mindig az ment (bár ezt inkább értékeli) egyszerűen már besokallt tőle.

Lupe Fiasco – Lasers

Lupe, a chicagói fenegyerek, aki Kanye Touch The Sky számán élete egyik legemlékezetesebb verzéjét szövegelte egy kiemelkedő debütálást mutatott be a Food & Liquorrel, amin az öntudatos, deszkás, társadalomkritikus és művelt rapper képét mutatta, soulos és jazzes alapokra. Következett a The Cool, amin nem kopott a csillaga, viszont a harmadik lemezével ő is érezte, hogy mellé fog nyúlni – ez lett a Lasers. Egy interjúban elmondta, hogy nem érzi magáénak az albumot, mivel annyi huzavona volt közte és a kiadója között a számokkal kapcsolatban, hogy elvesztette kötődését a projekthez. A label mélyen belenyúlt a kreatív folyamatokba és kedvét szegte a rappernek, de kiadta, mivel a rajongók már annyit vártak rá, ő pedig nem akarta csalódást okozni – a die hard Lupe fanok gyűlölték is az albumot, de nem lehet mindenkit boldoggá tenni.

Eminem – Relapse

Eminem függőségei (amiről már korábban írtunk) az Encore című albumán csúcsosodtak ki, érezhetően megbicsaklott a korábbi kiváló rímtechnikája és kreativitása. Miután nagy nehezen kitisztult, a régi Slim Shady visszatérése még váratott magára, hiszen a rengeteg fájdalomcsillapítónak és drognak ki kellett ürülnie a szervezetéből. Sajnos a Relapse-en ez még nem érződik, hiszen a különböző akcentusokkal és alteregókkal színesített lemez meghallgatása – annak ellenére, hogy Dr. Dre keze nyoma végig rajta van – sokszor csalódást kelt Eminemben, ahogy ezt különböző interjúkban hangoztatta. Borzasztóan utálta magát a függősége miatt, amit csak nagyon nehezen tudott leküzdeni, a Relapse pedig olyan időszakában született, amikor még nem kellett volna mikrofon után nyúlnia, de szerencsére, ezen a projekten is találni gyöngyszemeket.

Redman – Dare Iz A Darkside

A Newark-i, How High duó egyik tagja, Redman már 1992-ben kiadta az első albumát, onnantól kezdve pedig az egyik legkonzisztensebb rapperré vált. Egy interjúban elmondta, hogy a Dare Iz A Darkside lemezét szereti a legkevésbé, mivel akkoriban sötét korszakon ment keresztül, non-stop be volt állva, az album elkészítésének nagy részére sem emlékszik – cserébe a hölgyek ezt imádják a legjobban. Redman épp a Muddy Waters 2 lemezét készíti a nagyközönségnek, a 48. életévét taposva pedig reménykedjünk, hogy már nem cuccozik annyit.


Beastie Boys – Fight For Your Right (To Party)

A három fehér, zsidó rapper a 80-as években készítettek egy karikaturisztikus tracket a Fight For Your Right (To Party) képében, ami rosszul sült el. Az egész számot poénnak szánták: ironikus élcelődés, a kolis, bulizós, hedonista srácok szerepét magukra aggatva rappelnek egy rockos alapra. Elmondásuk szerint, ők egyáltalán nem ilyenek, így könnyű volt megírni a kifordított számot, amely viszont nem várt népszerűséget aratott épp azon közönség soraiban, akiket ki akartak figurázni. Egy évvel a szám kiadása után, már nem is kívánták lejátszani.

Kanye West – Gold Digger

Hogy lehet nem szeretni azt a számot, amivel másodszorra berobbantál, a 2000-es évek egyik legnagyobb slágere, ráadásul az a Jamie Foxx énekli a Ray Charlesos refrént, akit Oscar-díjjal jutalmaztak a legendás vak énekes megformálásáért? Ha Kanye West vagy, sok mindent megtehetsz. Ye 2013-ban ült le Zane Lowe-val a BBC Radio 1-től, hogy egy tipikus Yeezy interjút adjon – ebben pedig megemlítette a Gold Diggert is. Elárulta, hogy igazából sosem szerette a számot, de tudta, hogy szép pénzt fog vele keresni. Ez be is jött, hatalmas sikert aratott a fülbemászó refrénnel, táncolható alappal és pénzéhes nőket kibeszélő szövegével.

Hozzászólások