Időtálló munkák: Mobb Deep – The Infamous

Forrás:

A Mobb Deep debütáló albuma 1993-ban jelent meg, és a Juvenile Hell címet viselte, a projekt azonban gyenge lett: elmaradtak az eladások, Prodigy később elismerte, hogy még ők sem adtak bele 100%-ot, a kiadójuk pedig kidobta őket a lemez után. Nem épp így képzelte el a Havoc/Prodigy páros a zenei karrierjük kezdetét, de Fortuna lemosolygott rájuk és kaptak még egy esélyt. A szintén Queensbridge-i Loud Records égisze alatt kiadták a „Shook Ones” című számukat – nem összetévesztendő a pt. II-vel -, ami megmozgatta az utcát és újra nevük lett a szakmában. Ekkor már tudták, hogy nem szabad játszani, következő esély már tuti nem lesz, ideje teljesen fókuszálni. Az eredmény magáért beszél, 1995-ben megjelentették a hip-hop egyik klasszikusát, a The Infamoust.

A duó még csak a 20-as évei elején járt, de annyira hidegvérű és mély gondolatokkal festették a queensi életképeket, hogy a legtöbbet látott gengszterek is csak elismerően bólogatnak. Az album egész atmoszférája rendkívül sötét és vészjósló, a beatek hűvösek, mintha le sem lettek volna masterelve, az egész projekt hátborzongató hangulatot ad. Havoc Queensbridge-ben élt akkortájt, így a szavainak megvolt a kreditje, míg Prodigy ugyan nem ott élt, de a szövegeiről lerítt, hogy sok időt töltött New York ezen lakóházainál. A szavaik visszaadják a gettó szívtelenségét, ahol a szemet-szemért szabály szerint élnek és egy odapillantásért kirabolhatnak és megverhetnek – ha szerencséd van, csak ennyi. Az album (és a Mobb Deep diszkográfiájának) két legismertebb száma a Survival of the Fittest és a Shook Ones pt. II, amiknek a rímei minden old school arcnak a kisujjában vannak és nincs nélkülük 90-es évekbeli/keleti parti hip-hop playlist.

A Surival of the Fittesten Prodigy egyből bekezdi: „Odakinn háború van és senki sincs biztonságban.” Mondhatnánk, hogy ez az egész album/group egyik kulcsmondata, hiszen mindegyik szám ennek a jegyében íródott. A felvételnél ott volt Havoc unokatesója is, aki igazi helyi faszagyereknek számított, nem nagyon mertek vele újat húzni. Havoc szólt neki, hogy ha gondolja, menjen be a süketbe, mondjon a számra valami ütőset, aztán meglátjuk. Így került fel a szám réfrénjéhez a Thug Life kifejezés, amit Havoc állítása szerint még azelőtt kezdtek el a szlengjükben használni, hogy 2Pac berobbantotta volna a köztudatba.

[vembed youtube=”hIq4UTgqDAc” ]Az Eye for an Eye létrejötte is megér egy misét: átmentek Staten Islandre, ahol cigizgettek meg piálgattak egyet Raekwonnal és Ghostface-szel a Wu-Tangből, majd Rae szólt, hogy hozzák össze Nas-zal és csináljanak egy közös számot. Másnap már a stúdióban voltak a legendák, folytatták a tegnap estés sör és fű kombót és kész is lett az Eye for an Eye. Ez az 5 rapper innentől kezdve rengeteget dolgozott együtt, Nas albumain szinte bérelt helye volt a Mobb Deepnek. A 2014-es The Infamous Mobb Deep című albumokon található egy remix ehhez a számhoz, ahol már Ghostface is lefektet egy verzét, így kapva meg a teljes ötöst. Ghostface és Raekwon közösen segítenek be az albumon a Right Back At You című számon is, így erősítve a rapperek közötti kohéziót.

[vembed youtube=”4lncyvgKWt4″ ]A Give Up The Goods című számot azért érdemes megemlíteni, mert nemcsak, hogy egy másik New York-i legenda, Q-Tip csinálta hozzá az alapot, de ő volt az, aki bevitte a srácokat a Def Jamhez, ahol addigra már komoly nevek adták ki a cuccaikat. Q-Tipet felkérték, hogy felügyelje az album munkálatait, így téve meg amolyan vezető producernek, ami óriásit lökött a duó produktivitásán, megtanulták, hogy vagy 100%-ot nyújtanak vagy mehet az egész levesbe.

[vembed youtube=”u-LB6jkCGog” ]Havoc bátyja, Killa Black egy igazi queensi nagymenő volt, aki állítólag egyszer full részegen lelőtt valakit a walkmanjéért. Rengeteg őrült dolgot csinált és a Prodigy-ék épp a stúdióban ültek, amikor hallották, hogy a rendőrség már megint körözi. Megírták a Temperature’s Rising című számukban, hogy épp gyilkosságért körözik, hogy épp menekül, így címezve az egészet trekket Blacknek. Ő volt az a srác, aki miatt Havoc érinthetetlennek számított a környéken – ha egy ilyen őrült bátyád van, fix, hogy nem fognak szórakozni veled. Killa Blacknek viszont tényleg voltak problémái, mivel fejbe lőtte magát, elvileg épp angyalportól elszállva – a Survival of the Fittest elején is felhangzik a neve.

[vembed youtube=”KdF8wEfP6MQ” ]És persze a Shook Ones pt. II… Az első, Loud Recordsnál felvett számaik között volt a part I és annyira jól sikerült, hogy mindenképp a lemezen akarták tudni. A pt. II-hoz viszont egy full új alapot csinált Havoc, viszont remixnek nem akarták hívni, így maradt a második rész kifejezés. A beatet egyébként majdnem le is törölte Havoc egy érzékeny pillanatában, viszont Prodigy és a haverjaik meggyőzték, hogy ez ütni fog, így meggondolta magát. Semmiféle rádiólejátszást nem akartak elérni ezzel a számmal – nem is nagyon lehetett, amikor hivatalos Queensbridge-i gyilkosoknak hívod magad a szám első sorában -, mocskos utcai stílus, ami az egész lemezt meghatározza.

[vembed youtube=”yoYZf-lBF_U” ]A Mobb Deep kapott a Loud Recordstól egy második esélyt, aminél már semmit sem bíztak a véletlenre: összehaverkodtak Q-Tippel, hogy hosszabb távon is megvessék a lábukat a műfajban, kapcsolatokat szereztek (lásd Raekwon/Ghostface=Wu-Tang; Nas=szélesebb közönség elé kerülés), miközben hűségesebbek nem is lehettek volna az utcához. Az album egyértelmű klasszikus a műfajban, amin Prodigy viszi a prímet szövegileg (bár Havoc is nagyon jól megállja a helyét), partnere pedig a jellegzetes hardcore hip-hopra emlékeztető alapokkal adja alá a lovat. Szerintem sokaknak rejtély, hogy egy ennyire nyers, néhol apokaliptikus atmoszférát adó lemezt, mégis hogyan sikerült hangzásban még inkább felül- vagy épp alulmúlni, de az egy évvel későbbi Hell on Earth lemezükkel sikerült. A címmel nem árultak zsákbamacskát: folytatták az utcai vérengzések és háborúk leírását, ha lehet még sötétebb tónusban. A Mobb Deep a The Infamous lemezzel határozta meg magát: nem kívánnak eladási rekordokat döntögetni, semmi Biggie-féle öltönyözés, kizárólag Timberland cipők, terepmintás ruhák, drogok, utcai összecsapások és nem több. Klasszik –party’s over tell the rest of the crew.